A szakdolgozatom témájául is választott második képem címe GMO II. ez mintegy ellenpólusa az előző GMO I. képemnek. Hullámzó gabonamezőket idéző felülete csupa előremutató optimizmus, mely egy város labirintusszerű úthálózatával kiegészülve ősi civilizációk emlékét idézheti meg a nézőben. Úgy gondolom ennek a képemnek üzenetértéke előremutató, a fejlődés lehetőségét hordozza. A labirintus szerű ornamenseket aranyfüsttel vontam be. Az aranyat, mint közismert szakrális szimbólumot tudatosan használtam, mivel az arany, a gabonamagvak és az élet jelentései is összetartoznak tudatunk archaikus rétegeiben. Ennek a kapcsolatnak emlékei máig megfigyelhetőek a népi nyelvezetben is, ahol a kenyeret adó gabonát életnek nevezték, a gabonát beérlelő napot viszont az arany szimbolizálta.  A labirintust idéző ornamens felület egykor volt virágzó oázis városokra is utalhat, melyek struktúrája gyakran mandala elvet követett. Hasonlóan a reneszánsz kert alap struktúrájához, miszerint a külső kaotikus, profán térből a belső centrum felé haladva eljuthattunk a forráshoz a belső, rendezett, virágzó centrumba.Ez az elv volt tettenérhető egykor a beavatási rítusokban is.

GMO I. (magtár) ..... 2016-ban egy írás került a kezembe mely a világ számos részén élő gazdák panaszos beszámolóiról szolt. A cikk lényegében a MONSANTO, GMO (Genetically Modified Organism) halott, csíraképtelen vetőmagjára hívta fel a termelők figyelmét. Erre az írásra próbáltam reflektálni a szakdolgozatom témájául választott GMO I. (Magtár)  című képemmel.
A kép elkészítésébe közvetlenül nem a cikk elolvasása után kezdtem, hanem mint sok esetben most is hetek, ha nem hónapok teltek el még ismét eszembe jutott a Monsanto cikk.  Viszont, ekkor már vizuálisan is kezdett bennem megformálódni a történet. Mivel korábban is készítettem csíráztatással élő, zöld képeket, így maga a technikai megoldás már adott volt. Elképzelésem szerint egy rusztikus papírtábla közepére készítek egy felsebzett szélű, minden fényt elnyelő (halál asszociáció), fekete, függőleges sávot. Ezen a sávon a még nem zöld, de már félig kicsírázott magvak, mint apró csillagok világítanak majd. Pár napig félkilónyi zabot vízben áztattam és figyeltem, hogy mikor jelennek meg az első bolyhos gyökér szálak. Tudtam, hogy nem szabad túl csíráztatnom, abban az állapotában kell megállítani a fejlődési folyamatot, ami még jelzi a nézőnek, hogy egy élő organizmussal van dolga, de az valamiért megrekedt a fejlődésben. Képem szempontjából ez a gyökérszálak megjelenésének korai, 5. napján volt a legoptimálisabb. Ezután a már korábban felületkezelt öntött 4000g-os papírtáblát vettem elő, nem volt kérdéses, hogy a közepére egy mély, függőleges, fekete sávot kell majd kialakítanom, mely a magvak helye lesz. Ezt roncsolással, tépéssel elég könnyen meg tudtam oldani, csupán szivaccsal kellett megvizeztem a kívánt részét a papírtáblának, majd ledörzsölnöm az így már könnyen foszló papírrétegeket. Ezt követően feketére színezett epoxigyantával festettem be a képnek ezt a részét, ami egy órán belül már térhálósodott (megszilárdult). Erre a felületre szórtam a kicsírázott, bolyhos gyökérzetű rozsszemeket, amire végezetül víztiszta műgyantát öntöttem. Számításom szerint ez a felület, mint évmillió évekkel korábban a borostyánba záródott apró rovar fosszíliák, légmentes zárványként konzerválja majd a magvakat.

GMO I. / 178x145cm  a kicsíráztatott, de zárványosult gabona magok műgyantába öntve, életképtelenségük mementójaként is értelmezhetőek.
 A zöld képek ötlete még 1998-ben az akkori papír stúdiómban a véletlennek köszönhetően született meg. Aratási időszakban beszerzet szalmát és pelyvát kevertem a papírtábláim alapanyagába. Több napos távollét után belépve a stúdiómba láthattam először, hogy a készülő képem felülete gyönyörűen kizöldült. A mellékelt fotó ezt a pillanatot mutatja be.